Erdélyben a Kan/Kean nemzetségnek
leghíresebb tagja:
Gyula bán volt (kb.1180-1238) (1). Az
okiratok öregebb Gyula néven említik.
1201-ben erdélyi vajda,
1202–1204. országbíró, a mellett (1202–1203) csanádi és
(1204.) nyitrai főispán;
1206-ban bodrogi és 1207-ben amellett még soproni főispán is;
1208–1211. csak Bodrog megye főispánja;
1212–1213. másodszor országbíró és mellette Bács megye
főispánja;
1213-ban szlavóniai bán és Vasmegye főispánja;
1214-ben vajda, bán, somogyi és szolnoki főispán;
1215–1218 nádor és 1215-ben soproni főispán;
1219-ben szlavóniai bán, somogyi és szolnoki főispán,
1220–1221 bodrogi, szolnoki és kevei főispán,
1221-ben a királyné udvarbírája és Bodrog megye főispánja;
1222-ben másodszor nádor, mely hivatalban 1226-ig marad és
mely mellett (1222–
1224) bodrogi, (1224) aradi és (1224–1226) soproni főispán is volt;
1229–1231 szlavóniai bán;
1232-ben amellett még országbíró is;
1233-tól 1235-ig szlavóniai bán, és ez a róla szóló utolsó
hír.
II. András
halála után őt is felségsértéssel vádolták, mire a király és az
országnagyok egybehangzó ítélete alapján börtönnel sújtották.
Micsoda főbenjáró bűntetteket követett el, nem tudni. Börtönben
halt meg, halála éve azonban nem bizonyos. 1240-ben már
határozottan mint néhairól van róla szó.
Erdélyben a család birtokában volt Gyula, Megyes, Mikeszásza,
Miklósfalu, Tóbiásfalu és Abrudbánya
a verőczemegyei Nekcse (Nasicz), Giez (Gazje) és Novák,
pozsegamegyei Gyula mesterföldje stb.
Birtokainak nagyobb része Baranya megyében volt pl.Siklós,
Harsány, Szentegyed, Makófalva, Szilvás egy része, Aranyos,
Szomorév, Petend, Almás, Szalóktelek stb.